Nádai Beatrix
- Bezsu -

Szerencsés helyzetben volt, sok utat nem kellett megtennie, rögtön a színpadra született. Édesapja hol Otello, hol Cyrano, hol géppuska lábú bonviván, amit épp az adott szerep megkívánt. Egy vidéki színészt beskatulyázni lehetetlen.

Édesanyja I., II., III-as pozícióban közlekedett a színpadon, ő a társulat balerinája volt. Nem csoda tehát, ha a szerelem a színpaddal egy életre szól. Nemhiába tiltakozott a kis család fője, aki nem akarta a színészmesterség közelébe engedni a lányát, ő tudta miért – ma már mi is tudjuk. Keserves nehéz mesterség az. Énekesnőt vagy csellóművészt szeretett volna a lányából, mert a csemete igen muzikális volt: cérna hangocskájával gyakran szórakoztatta a ház lakóit, akik csatlakoztak az apa véleményéhez: – Ezt a gyereket zenére kell tanítani! Nyilván ismerik a kínai mondást: „Nagyon vigyázz, hogy mit kívánsz, mert megkapod!”

Egy kis előreugrás az időben – Édesapa büszkélkedhet az égi zsöllyében; kislánya már sok örömet szerzett neki. A sors különös játéka, hogy miután Marokházi Zsuzsival együtt szereztek működési engedélyt, jókora kört leírva sok-sok év után újra találkoztak az Old Boys mikrofonjai mögött. De közben – mint annyi pályatárs – először a Budapesti Operaházban volt tagja a kórusnak, onnan irány Győr, majd egy éles műfajváltás és máris a könnyűzenében lelt igazi otthonra. Egy „Galaxis” nevű – méltán világhírű – bandával kezdte meg az idegenlégiót (a zenészek így emlegetik a külföldi vendéglátó iparban eltöltött éveiket).

Végigturnézták Skandináviát, Svájcot, Németországot – ez utóbbiba gyakran visszalátogatott már az Old Boys egyik szólistájaként is -, ahol sok nagysikerű koncertet adtak.

A vendéglátóipar elitnek számító luxushajó járatain is sokat szerepeltek a Földközi-tenger sok országát érintve, végigjárták a Közel-keletet, nem állíthatjuk, hogy az évek unalmasan, eseménytelenül teltek.

1997-ben nagyot fordult a világ: az Old Boys 18. születésnapján, „meglepetés vendégként” lépett fel a PECSÁ-ban majd ott ragadt az előzőleg csak fiúkból álló bandában. Komoly áttörés volt, de a zenekar fenntartások nélkül elfogadta, megérezték benne a hasonló utat végigjárt sorstársat.

Bevallottan szokatlan volt először a váltás, 3-4 tag helyett egy tíztagú banda hangereje szinte letolta a színpadról a számára szokatlanul nagy tömegbe.

Később elmondta, micsoda megfelelni akarás munkált benne, de végül rövid idő alatt befogadta az egyébként valóban nem könnyű társaság.

Nemcsak a kiemelkedően nagy koncertek, hanem a sok-sok kisebb fellépés és a velejáró utazás szerez még most is örömet, és a fiúk igazán gondoskodnak róla, hogy az együtt töltött idő ne unalmasan teljen…

Külön öröm az életében, hogy a „balerina” (a Mama) néha ellátogat egy-egy fellépésre, és kisfia, aki már piciny korában a Nagyapa nyomdokaiba lépett, számtalan gyermek produkció résztvevője, a szinkron stúdiókba pedig már mintha haza járna…

Napjainkban nagy izgalommal készülnek a közös produkcióra, a jubileumi koncertre, ahol anyuka és kisfia együtt énekelhetnek – érthető, ennél nagyobb öröm szülőt ritkán érhet…