Jobbágy Dezső
- Daddy -

Lehet, hogy sok gond volt velem, de egy valamivel biztosan nem: a pályaválasztással. Mindig is zenélni akartam és ezen belül is a dob volt és maradt az örök szerelem. Néha kiszöktem a suliból és hosszú ideig ácsorogtam az újpesti hangszerbolt előtt, bámulva a csillogó hangszereket, különösen a polc tetejére pakolt dobszerelést. Esély sem volt rá, hogy valaha is az enyém lehessen, nem részletezem a csóróságot, sokan jártunk akkoriban ebben a cipőben. Az élet, mint jó rendező összesodort bennünket dr. Hegyesi Gáborral, örök barátságra ítéltettünk már kisfiú korunkban. Neki volt egy kicsi kis olasz magnója, azon hallgattam a Shadowst meg a többi jobbnál jobb zenét. Aztán amikor édesanyám örökre elment, anyukája fiává fogadott, így lett nekem két anyám. Barátaimnak szoktam mesélni, hogy sajnos egyik rosszabbul főzött, mint a másik, és ha valahol valami furcsát eszem, de nem akarok senkit vérig sérteni, könnyes szemmel rebegem: „Olyan, mintha anyám főzte volna…”

Egész életem a zene jegyében telt. A nagykamasz éveket már Szegeden töltöttem, lüktető zenei élet folyt ott a 60-as évek végén. Boncz Gézával is ott találkoztam, és mélyült ismeretségünk barátsággá. Géza később számtalan kiállításom megnyitójának szereplője lett a látogatók nagy örömére. Merthogy a másik szerelem az ecset – ez is végigkíséri életemet. A ricsajozás és a műterem csendje tart egyensúlyban. Meg is szöktem Budapestről, nem vagyok urbánus alkat.

A határőrség után – ahol szintén tagja voltam a zenekarnak – találkoztam Sebesi Józseffel és Szabó Andrással, befogadtak a zenekarukba, sőt még a hangszerre valót is ők előlegezték meg. Aztán egy nagy kanyarral elváltak útjaink egy időre, sok pop- és rockzenei formáció után - én is végigjártam a külföldi vendéglátóipart – újra itthon sokáig éltem műsorkísérésből Kékesi János kisegyüttesében. Olyan kicsi volt, hogy volt benne egy zongora meg egy dob, de ennek ellenére igen komoly iskola volt, szinte minden műfajban helyt kellett állni. Itt is sok barátság szövődött. Gyakran kísértem Kovács Erzsit és számomra az ő barátsága nagyon értékes, igen sok nehézségen segített át.

Majd az Old Boys. Nagy durranás volt szó szerint, az egész világot megrengette, ugyanis első turnénk idején történt a csernobili tragédia. Immár ennek is vagy 18-19 éve… Egy szemvillanás alatt múlt el ez az idő, mert egyetlen pillanatot sem unatkoztunk közben, a tagok színes egyénisége garantálta ezt. Kos lévén nem vagyok én sem halvérű, egy olyan pali, akinek megalszik a tej a szájában, de tűrték és tűrik derekasan, és remélem még tart ez a házasság sokáig.

Köszönöm.