Fülöp Ervin
- Fofo -

Budapesten születtem, már zsenge kisgyermek koromban kiderült, komoly az érdeklődésem a zene iránt. Ez nemcsak abban mutatkozott meg, hogy mindenféle muzsika, éneklés hallatán széles mosoly kíséretében tágra nyílt a szemem és a fülem, hanem abban is, hogy bármilyen tárgyat, netán zeneszerszámot a kezembe véve dallamot vagy ritmust csiholtam ki belőle.  Lett légyen az fadarab, csörgő, xilofon, furulya, síp, vagy egy üres flakon, kifeszített befőttes gumi, vagy lábos, én  csak ütöttem, pengettem, fújtam a környezetem örömére (nem mindig).

 Az első komoly hangszert, egy hegedűt, ötéves koromban kaptam meg, ezzel indultam a zenei általánosba. Ezután jött az első szaxofon 14 éves koromban, majd a Közgáz technikum elvégzése közben a saját készítésű elektromos gitár, no meg otthon a jó öreg pianínó. Ekkor alakult meg az első zenekarom is, a Reals nevű iskolazenekar a Beatleshez hasonló felállással (3 gitár, dob). Én az egyik gitáros-énekes voltam, leginkább a suliban tanuló csajok elkápráztatása volt a cél. Ezt a műfajt akusztikus gitárral is szívesen gyakoroltam, pl. az osztálykirándulások alkalmával. Életem ezután még inkább a zene felé vette az irányt. Jazz tanszak és néhány jó zenetanár, valamint önmagam segítségével autodidakta módon is több hangszeren igyekeztem elsajátítani a tudást, mert valahogy mindegyik a szívemhez nőtt.

1963-ban álltam először közönség elé muzsikálni és ettől kezdve mai napig a színpadot koptatom. Zenei múltam főbb állomásai: Atlas együttes, Sprint, Pannonia Expressz Band, 1994. óta pedig az Old Boys.

2007. március 8.-án  végleg távozott tőlünk.