1951 julius 3.-án születtem Budapesten.
Nagyapám Görögkatolikus pap volt Apám meg
kántorkodott. Mivel volt otthon zongoránk, 4-5 évesen lejátszottam
azokat a dallamokat amiket a templomban hallottam. Így beirattak
Kodály Zoltán Lórántffy Zsuzsanna nevü általános iskolájába. Már az
általánosban zenével foglalkoztam. Zongora, furulya, népitánc.
17 éves koromig több amatőr zenekarban
játszottam, majd ekkor jött a Wanderers ahol 1969-től 73-ig 5 évet
szerepeltem. Minden évben a Margitszigeten a Kaszinóban májustól
szeptember végéig. Nagy szó volt ez akkor. Az első szezonban
julius 3.-ig - 18. születésnapomig - nem mehettem be a főbejáraton,
mert az idős jegykezelő mindenkitől kérte a személyit. Igy -
dobosunk, Kovács Jocó minden nap - már várt a szinpad háta mögött,
beadtam Neki a gitárom én meg beugrottam a keritésen. A zenekar
vezetőnk Haász Albert a lelkemre kötötte, le ne bukjak, mert
kirúgják a zenekart. Na de július 3.-án a születésnapomon friss
személyivel mentem be a főbejáraton. Az öreg rámnézett és azt mondta,
"mehetsz, téged ismerlek".
1973-75-ig katona voltam. Leszerelésem
pillanatában már a Kati és a kerek-perecben találtam magam, szegény
Szabó Balázs, későbbi Old Boys alapitó taggal. Együtt jöttünk,
együtt mentünk.
Itt több mint 1 évig voltunk Balázs-zsal, majd
Nagy Béla dobossal hárman ki is léptünk.
Innen 1979-ben az Atlantis együttessel
Norvégiába vezetett az utam. Két év turné után én disszidáltam és
lassan 38 éve vagyok Norvégiában. Az utóbbi 8-10 évben egyre többet
jöttem haza. 2016 nyarán hívtak helyettesiteni az OB-ba 2 hónapra. A
2 hónap után Szidor Laci kérdezte, hogy lenne-e kedvem végleg
maradni? Hát én gondolkodtam rajta úgy kb. fél másodpercet és rögtön
igent mondtam. A zenei tudás az egyik feltétele egy ilyen zenekarba
kerülésnek, de még kell a jókor, jó helyen is.
