Nyögéri Tamás
- Nyögi -

Három, négy éves lehettem, amikor vendégségben voltunk, ahol volt egy „csodaszép” pianínó. Leültem mellé, próbálgattam a billentyűket, aztán eljátszottam a „Boci-boci tarkát”. Később, amikor kaptam egy játékzongorát, eljátszottam azt, amit éppen hallottam: ének- vagy zenehangot a rádióból vagy a lemezjátszóról. Erzsike néni, az óvónőm is felhívta szüleim figyelmét az „átlagostól eltérő” zenei hallásomra, így az általános iskola előtt zenei előképzőbe jártam. A hangjegyek rajzolásával ugyan voltak kisebb problémáim – mint később az abc betűinek rajzolásával és a szavak helyes leírásával is –, de a hallás utáni énekléssel és a ritmus visszajátszásával soha.

A Vörösmarty Mihály Ének- Zenetagozatos Általános Iskolába iratkoztunk; hangszeres tanulmányaimat a XVIII. kerületi Dohnányi Ernő Zeneiskolában kezdtem. Első hangszerként (úgy hittük, logikusan) a zongorát választottuk. A zongoratanárom javaslatára két év után fúvós hangszerre „váltottunk”, mert ő úgy ítélte meg, hogy nem vagyok alkalmas a zongoraművészet elsajátítására. Köszönhetem neki, hogy ma fúvós hangszeren játszom; mert szabadulni akart tőlem, azt tanácsolta: „ha már annyira szeretnél zenélni, akkor inkább trombitálj!”. Mindezek ellenére a mai napig szeretek billentyűs hangszeren játszani.

Első fúvós hangszerként a klarinétot választottuk. Tanárom Jakab János volt, aki sok türelemmel és áldozatos munkával mind szakmailag, mind emberileg sokat segített zeneiskolás éveimben. Az együttzenélés első meghatározó élményét a Sánta Ferenc vezette zeneiskolai fúvószenekarban élhettem meg.

 Hangszeres tanulmányaimat a Weiner Leo Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam. Klarinét tanárom Németh József volt, akinek szintén sokat köszönhetek. Az együttzenélés öröme a Sztán István vezette koncert-fúvószenekarban teljesedett ki. Első klarinétos könnyűzenei élményeimet a Deutsche Schule Budapest big band-jében szereztem; a zenekart Garami Zoltán vezette.

 A szakiskola befejezését követően kedvet éreztem ahhoz, hogy a szaxofont is „kipróbáljam”. Először csak a magam örömére játszottam, de kis idő múlva lehetőségem adódott arra, hogy a Funclub zenekarban szaxofonozzak. A sok próba mellett kevés volt a fellépési lehetőségünk, ami egy idő után megkeserítette a zenekar életét, s a jó hangulatú próbák már kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy továbbra is „csak” a saját örömünkre zenéljünk.

 Felvételt nyertem a Póka Egon irányítása alatt működő Kőbányai Zenei Stúdióba, ahol szaxofon tanárom Tűzkő Csaba volt. A zenekari gyakorlatot Babos Gyula bácsi vezette, akitől nagyon sok hasznos tanácsot kaptam. A zenei stúdióban együtt tanultam a székesfehérvári Jazzterfield néhány tagjával, akik meghívtak, hogy szaxofonosként vegyek részt a zenekar életében. A zenekarban együtt zenélhettem a meghívott vendégként szereplő előadóművészekkel: Fekete Istvánnal, Fekete Kovács Kornéllal, Hámori Jánossal, Ferenczy Györggyel, Váci Eszterrel. Valamennyi fellépésünk maradandó és meghatározó élmény volt.

Elvégeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerészképző Iskola fafúvós hangszerész szakát. Mesterem Szalai Szabolcs volt, a Passacaglia Hangszerjavító Műhely egyik üzletvezetője. Szabolcs nem „csak” tanított, de beavatott a szakma rejtelmeibe is, így neki köszönhetem, hogy ma egyéni vállalkozóként a hangszerjavítás a fő foglalkozásom. 

Szalai Szabolcs ajánlására 2007 februárjában kisegítő szaxofonosként meghívtak az Old Boys zenekarba. Számomra ez egy hatalmas kihívás volt, nem kevés drukkal – egészen az első próba végéig. A zenekar tagjainak emberi hozzáállása és bizalmuk hamar eloszlatták a megfelelni akarás izgalmát. Fülöp Ervin zenész sajnálatos halálát követően 2007 májusában lettem a zenekar állandó tagja. Azóta sok közös élmény köt a zenésztársakhoz; örülök, és büszkeséggel tölt el, hogy „majdnem” 28 évesen a 28 éves Old Boys zenekar tagja lehetek.